kicsitnyomotthangulat..

Mindenki azt mondja, hogy az élet csupa happy meg szivárvány meg stb.szóval igazából nem.A bejegyzésben található rólam egy kép, pont most a hangulatomat tükrözi.Valahogy semmi sem jön össze.Valami olyat veszetettem el ami rettentően fontos volt nekem.Megbízhatatlan vagyok azt hiszem :/ De már beletörődtem vagyis sokan mondták már nekem, hogy nem hisznek nekem de nem érdekes.
Hmm... azt hiszem mindennap be fogok tenni egy verset...


Árnyak útján...
Csak egy lány vagyok ki a sötétben retteg
rettegek, hogy talán emlékeim rámtörnek
rámtörnek a sötétben és a porba löknek.
Könnyes szemmel a távloból figyellek
Könnyes szemmel végre ráeszmélek
nekem csak te vagy aki fontos ezen a világon
mikor már a testem egy kiszáradt virágom.
Ráeszmélek végre, könnyeimel küzdve
mi hiányzik, belőlem, mellőlem, csakis te.
Hiányzol mikor az ágyamban fekszem
érintésed, csókjaid emlékébe temetkezem
s egy szomorú számot hallgatok
mitől könnyem csak úgy patagzott...

Ismét csak hangulatvers de nekem nagyon nincs is másmilyen.Sokat írok..Főleg szomorú kimenetelű dolgokat.Talán vidámat még nem is írtam.Legközelebb egy novella lesz a bejegyzésem szerintem, hogy egy kicsit jobban meg tudjon ismerni aki akar.
Itt van mégegy vers..MInden vers valakihez szól, így teljesen engem tükröz mind...

Álom, vagy mégsem..?
Mikor már minden kapu zárva áll
hol föld s ég talán összeér, már
hirtelen felriadsz, s félálomban fekszel,
Visszaalszol újra, gyönyörűség tanúja leszel.

Álom mi a helyén van, mikor ölellek
talán álom ez is, hogy a karjaidban lehetek?
Nem álom, hanem a valóság dédelget,
dédelgess drága egyetlenem, még teheted.

Ölelj, míg nem mondom azt, hogy elég
Csókolj, míg levegő a tüdődbe fér,
Szoríts magadhoz, lágyan de erősen
A szíved a helyérő a nagy dobogásban ki ne essen.

Itt vagy mellettem ölelsz, gyengéden
csókolod, a szám édesen szerelmesen
Hírtelen egy zaj a fülembe fészkel,
Felriadok álmomból a vekker zenéjével.